Periodikusan 3 havonta nekem muszáj shoppingolni az Oxford street-en és ettől a szar idő meg a több órás utazás sem rettent el, pedig utálom hogy több 1000 ember között kell utat vágni magamnak táskákkal, közbe kicsit bambulva mindenféle ötletes kirakatot és árcímkét, de ma olyat láttam hogy majdnem nekimentem egy oszlopnak...
A zord taknyos időt megcáfolva két félmeztelen kigyúrt, szőke, bögölyszemüveges vigyorgó pasi pózolt az utcán bárkinek aki arra járt én hülye meg persze hogy csak álltam ott csorgó nyállal hogy ilyen létezik hogy máma az istenek közül kettő pont erre jár és én kifejezetten szarul nézek ki...? Gondoltam megvigasztalódok MacDonald bácsinál, de csalódnom kellett, mivel 20 percig vártam hogy kiszokgáljanak. Ezidő alatt kicserélték a krumplit a tálcámon párszor, körülöttem pedig mindenki megkapta amit kért gond nélkül, úgyhogy ezt a sebet már tényleg csak a Primark, a jó öreg "angol turi" kezelhette.
Hazaértem, észrevétlenül felsunnyogtam a lépcsőn és most azon tanakodok hogy biztos jó ötlet volt-e a Mérgező szülők-et olvasgatni így Karácsony előtt...